Először is azért, mert ez egy igazi „piazza” – nincs hely, ahol ennél jobban érezhető a város „vibe”-ja, a találkozások öröme, a nyüzsgés. Aztán pedig azért, mert ez a városi „színdarab” hétféle különböző építészeti stílust – barokk, klasszicista, eklektikus, historikus, szecessziós, romantikus és neoromán – képviselő épületegyüttes adta díszletek közt zajlik. Itt biztosan eltölt majd néhány órát.
A korábban Kispiacként is ismert főtér a 18. század környékén kezdett kialakulni, Újváros központi tereként. Első épülete a Serfőző-ház volt, amelyet 1714-ben emeltek a mai Fekete Sas palota helyén. Ezt a mindössze néhány szobával rendelkező épületet alakították át később a jól ismert Sas fogadóvá. 1753-tól a tér számos átalakuláson ment keresztül. Impozáns, különböző stílusokat képviselő paloták épültek rajta, közvilágítást kapott, és itt jártak az első villamosok is, amelyek az Északi Pályaudvarral összekötötték a város nyugati részével.
Jöjjön, és élje át Váradot!
A tér mai arca a századforduló környékén, a város gazdasági fejlődésével összefüggésben alakult ki. A nyugati fronton ugyanannak az építésznek, id. Rimanóczy Kálmánnak két alkotása látható: a Városháza épülete, illetve a Görögkatolikus Püspöki Palota.
Bár a téren az idők során számos különböző funkciót látott el, és neve is megváltozott párszor – volt Kispiac, Szent László tér, Ferdinand tér, Malinovski és Victoriei tér, ma pedig az Unirii tér nevet viseli –, ma is változatlanul a történelmi belváros szívének és fő sétaterének számít, amit nem szabad kihagyni!
#TravelTips
Ha az Unirii (Szent László) téren tartózkodik, semmiképp ne hagyja ki a barokk stílusú Holdas-templomot, illetve természetesen a Fekete Sas Palotát, amely nemcsak Nagyvárad, hanem egész Erdély legreprezentatívabb szecessziós műemléképülete. Helyezze magát kényelembe egy kávékülönlegesség mellett, vagy simán foglaljon helyet egy padon, és egyszerűen élvezze a pillanatot! A tér hangulata és a páratlan épített környezet biztosan sokáig megmarad emlékeiben.
Egy kis titok: sokszor mi, váradiak is azért jövünk ki a főtérre, hogy egy kicsit turistának érezhessük magunkat itthon.