Nagyvárad – A múltból a jövő felé  

Honlapunkon megtalálsz minden lényeges információt, hogy lefoglalhass egy kellemes vakációt a családod vagy baráti társaságod számára!

Földrajz

Nagyvárad harmonikusan helyezkedik el a Körösvidéket összekötő dombok és az Erdélyi-középhegység dombnyúlványai között. A Sebes-Körös partján fekszik, amely a várost szinte két egyenlő részre osztja. Nagyvárad a közép- és nyugat-európai világ kapuja. 

Égtájak szerint a város Románia északnyugati, szélső részén található, az északi szélesség 47°03′,′ és a keleti hosszúság 21°55′ metszéspontjában. Nagyvárad körülbelül ugyanazon a szélességi fokon helyezkedik el, mint Nantes, Bern, Jászvásár vagy Chișinău, és körülbelül ugyanazon a délkörön található, mint Varsó vagy a görögországi Zakynthos szigete.

Körülbelül 10 km-re helyezkedik el Borstól, Románia nyugati határának legnagyobb határátkelőjétől. Nagyvárad Románia tizedik legnagyobb városa, területe 11.556 ha.

Domborzat

A város 126 m tengerszint feletti magasságban, a Sebes-Körös völgyének kiszélesedő szakaszán található, az Erdélyi-középhegység meghosszabbítása és a Bánsági-Körösvidéki síkság érintkezésénél. A terület átjárót képez a dombvidék (Nyugati-dombok, Nagyváradi-dombság és Oláhgyepes-dombság) és a Pannon-síkság között.

Éghajlat

Nagyvárad mérsékelt, óceáni hatású kontinentális éghajlatú, klímáját a nyugati szelek tartóssága is meghatározza. Az átlagos évi hőmérséklet 10,4˚C. Általában július az év legmelegebb hónapja, ilyenkor az átlag körülbelül 21˚C, míg januárban, az év leghidegebb hónapjában, átlagosan  -1,4˚C. Elmondható, hogy évente sok olyan nap van, amikor kiélvezheted a napsütést, ami még inkább motiválhat, hogy kirándulj egyet Románia szecessziós fővárosába. Viszonylag gazdag csapadékban, az éves átlag körülbelül 585,4 mm, viszont ez változóan oszlik el az év során.

Vízrajz

Nagyvárad a Sebes-Körös partján fekszik, amely keletről nyugatra haladva szeli át a várost. A Sebes-Köröst folyók, patakok és mellékágak hálózata gazdagítja, amelyek egy vízrajzi területen összpontosulnak. Ilyen pl. a termálvizes Pece, a Vad-patak, a Páris-patak, az Adona-patak és egyéb kisebb patakok.

A Sebes-Körös áthalad a városon, kettészelve a történelmi belvárost, ami különleges hangulatot kölcsönöz az egész környéknek. Tervezz meg egy romantikus vacsorát, vagy tegyél kellemes esti sétát naplementekor a környéken, háttérben a víz suttogását hallgatva.   

Növényzet

Az éghajlati és domborzati körülményeknek köszönhetően Nagyváradon változatos a növényzet, a lombos, tölgyes és bükkös erdőkre jellemző vegetációtól kezdve a réti területek sajátos növényzetéig minden jelen van, például tölgy, fűz, nyár és éger. 

A gyümölcsfák mind a város központjában, mind a szélein fellelhetők. A déli és keleti részeken található napsütötte domboldalaknak köszönhetően Nagyváradkomoly kertészeti és szőlészeti hagyományokkal rendelkezik. Ha ellátogatsz Nagyvárad valamelyik zöldségeséhez vagy piacára, magadnak is megbizonyosodhatsz a zöldségek gazdag ízéről és frissességéről! 

Állatvilág

Az állatvilágot szintén az határozza meg, hogy a város az alföld és a dombság találkozásánál fekszik. Így a város területén is – olyan zónákban, mint a 2-es számú faiskola, a Hegyalja-erdő, a Körös ártere, az ülepítőállomás – találkozhatunk rágcsálókkal, mint például a mezei nyúl, madarakkal, mint a fogoly, a fácán, a sirály, a hattyú, a kócsag, a kárókatona, a daru, a gólya, a vadkacsa, vagy éppen olyan ragadozó madarakkal, mint a sólyom, illetve a bagoly. A környék tehát számos vadállat és madárfaj természetes élőhelye.

A Sebes-Körösnek és vízgyűjtő területének köszönhetően számos haltípus is fellelhető itt, ezek között találjuk a fejes domolykót, a paducot, a kárászt, a szivárványos öklét, a vörösszárnyú keszeget, valamint a csukát.

Népesség

Várad történelmének a legjelentősebb nyeresége talán az etnikai és vallásos heterogenitásában rejlik. Ez pedig a két többségi nemzet, a magyarok és a románok – valamint a többi etnikai kisebbség – békés, alkotó együttélésének a bizonyítéka.

A 2011-es népszámlálás statisztikai adatai szerint a Sebes-Körös partján fekvő városnak 183.123, a metropoliszövezettel együtt 280.000 lakosa van.

Etnikai szempontból az adatok a következő összetételt mutatják: románok 133.199 (70,4%), magyarok 46.444 (27,5%), romák 773 (1,2%), németek 188 (0,3%), szlovákok 477 (0,2%), a maradékot pedig a további itt lakó kisebbségek teszik ki (zsidók, ukránok, bolgárok, oroszok, szerbek, csehek, törökök, makedónok, kínaiak).

Felekezeti és hitvallási szempontból a statisztika a következő számadatokat és százalékokat mutatja: ortodoxok 109.585 (59,84%), római katolikusok 17.181 (9,38%), görögkatolikusok 6178 (3,37%), reformátusok 26.124 (14,26%), baptisták 6813 (3,72%), pünkösdisták 9229 (5,03%), hetednapi adventisták 566 (0,3%), evangélium szerinti keresztények 199 (0,09%), lutheránusok 115 (0,05%), muzulmánok 132 (0,06%), zsidó vallásúak 174 (0,08%), egyéb vallásúak 987 (1,94%).

A számokon túl Nagyvárad büszke az etnikai és vallási toleranciájára, ez a sokszínűség a város fejlődésének egyik alappillére.

Rövid történelem – Ókor

Ókor

Az egykori Knapp téglagyár területén 1909-ben talált leletek szolgáltatják a kutatók számára a legrégebbi bizonyítékokat a Homo Sapiens jelenlétére a mai Nagyvárad területén. Az itt fellelt, 17 darabból álló, különféle állatfajok csontjait tartalmazó gyűjtemény a felső kőkorszakból származik.

Nagyvárad számos pontján és vonzáskörzetében bukkantak az újkőkorból, a bronzkorból, valamint a vaskorból származó leletekre. A nagyváradi várban működő múzeumokban – és nem csak –  számos, Marosgezse, Cotofeni-i és Bádeni kultúrához köthető neolit kerámiadarab látható, emellett az Ottományi kultúrából származó bronzkori bronzdíszek, valamint a vaskorszakra jellemző arany tárgyak, fegyverek és lószerszámok is megtekinthetők.

Az ókor legmeghatározóbb civilizációja a térségben a dák volt, melynek a maradványait főként Nagyvárad-Szálka II.-n, a Szőlődombon, Nagyvárad-Sere lelőhelyen, Őssiben és Nagyszőllősön tárták fel. A római kori hódítást követő időszakot leginkább a nagyszámú pénzérmék képviselik, ami intenzív kereskedelemre utal a rómaiak és a mai Nagyvárad területén akkoriban élő szabad dákok között.

A római visszavonulás utáni időszakot több népvándorlási hullám követi, melyek mély nyomokat hagynak a lakók életén. A vándornépek között találjuk az osztrogótokat, a hunokat, az avarokat és a szlávokat is. Az utóbbiak jelenléte Nagyvárad környékén körülbelül a VII. század végére tehető (680 utánra), ezeket a gyorsan, korongon készített kerámialeletek jelenléte dokumentálja.

Amennyiben érdekel az ókori történelem, szánj egy délutánt a Középkori vár meglátogatására! Ne felejtsd el ellenőrizni előtte a nyitva tartást, valamint a jelenleg zajló eseményeket vagy kiállításokat!

Középkor

A város és Bihar megye történelmére vonatkozó legkövetkezetesebb információk Anonymus feljegyzéseiből, Kézai Simon krónikájából, a Váradi Regestrumból, a Carmen miserabiléból, illetve a nagyváradi káptalan alapszabályzatából származnak. Egy későbbi forrás, a bécsi Képes krónika (mely a XIV. század második felében került kiadásra) szerint I. Szent László király (1077–1095) „Bihar megyében vadászgatva a Körös folyó mentén lelt egy helyet, ahol angyali intésre elhatározta, hogy Szűz Mária tiszteletére kolostort alapít, s a helyet Váradnak nevezte el”.

Várad első írásos említése – minit civitas Waradiensis – 1113-ból maradt fenn, a zólyomi Benedek-rendi apátság egyik oklevelében.

Ugyanakkor a Nagyvárad (Varadinum) helynév egy olyan dokumentumban is szerepel, amely Szvatopluk morva fejedelemnek a Vah és a Nyitra völgyében (a mai Szlovákia területén) indított pusztító támadásairól szól. A dokumentum záró részében Syxtus Varadiensis püspök és Saul de Bichar ispán is említésre kerülnek. 

Sok más középkori várostól eltérően, melyek alapítás nyomán jöttek létre, Nagyvárad keletkezése több évszázados fejlődés következménye, amely a XIX. század közepén érte el a tetőpontját: ekkor egyesültek várossá a vár körül lévő települések  (Olaszi, Újváros, Váralja és Velence). 

A kolostor építése sok előnnyel járt a város számára, amely később a 24 kanonokból álló káptalan  székhelyévé vált. Szintén Szent László király hozta létre a püspökséget, majd, egy évszázaddal 1095. július 25-én bekövetkezett halála után, magát a királyt is a parancsára alapított nagyváradi kolostorban helyezték örök nyugalomra (1134 körül).

László király 1192. június 27-ei szentté avatását követően a meglévő egyházi intézmények gyors növekedésnek indultak, ennek köszönhetően a vár körül elhelyezkedő települések társadalmi és gazdasági jelentősége is megnőtt.

Előző Következő

Kép: Nagyváradi Középkori Fesztivál, 2019.

A nagy mongol invázió és a város sorsa

A város történelmének egyik fontos eseménye a nagy mongol invázió volt 1241–1242 között, amelynek során a hadsereg ostrom alá vette, majd meghódította és leégette a várat. Az eseményt Rogerius olasz szerzetes írásai rögzítették, aki akkortájt Nagyváradon tartózkodott.

Mivel mind az emberi, mind az anyagi veszteségek hatalmasak voltak, a mongol visszavonulást követően a királyság masszív betelepítéseket indított a kolostor és vár körül, ami több település megjelenését vonta maga után. 

A XV. század közepétől kezdve a város számos kiváltságban részesült a királyság részéről, ami Várad általános fejlődésében mutatkozott meg. Az egyik legjelentősebb esemény az oszmán birodalom 1474 elején bekövetkezett pusztítását követően a város jelentős gazdasági segítséggel megtámogatott újranépesítése volt.

A város gazdasági fejlődését, amint az várható volt, a kulturális élet virágzása kísérte. Ez a humanizmus és a reneszánsz első ideáinak megjelenésében nyilvánult meg, amelyek Anjou-házi Károly Róbert és Nagy Lajos uralkodásának idején jutott el Olaszországból Nagyváradra. 

A XVI. század elején a mohácsi csata jelentősen befolyásolta Nagyvárad történelmét. Ennek során a török seregek elsöprő győzelmet arattak a magyarok felett, még II. Lajos király is életét vesztette a csatában. 

Ez a vereség mélyen megrázta a kontinentális Európa közepét, ennek következtében pedig az erdélyi fejedelem meg tudta erősíteni önállósodási törekvéseit, elérve azt, hogy 1541-ben független fejedelemséget hozzon létre. Három évvel később Nagyvárad és Bihar is csatlakozott hozzá. 

Nagyvárad történelmére az Oszmán Birodalom XVI. századi felemelkedése is hatással volt.  Az 1598-as, 1658-as és 1660-as inváziók során a törökök elfoglalták a várost, amelyet több mint 30 év múlva, 1692-ben szabadított fel az osztrák hadsereg. Ez a helyzetváltozás új korszak kezdetét, egyúttal az európai keresztény világba való adminisztratív visszatérést is jelentette a város életében.

Az események részletesebb megismerése érdekében javasoljuk, hogy a múzeumba látogatva kérjen útmutatót vagy akár egy rövid történelmi beszámolót. Számos érdekes történet van Nagyváradról, az idegenvezetők elbeszélései tanulságosak és humorosak. 

Újkor

A hadviselés megszűnése a város gazdasági életének folyamatos fejlődéséhez vezetett, amelyben egyaránt domináltak a mezőgazdasági és egyéb tevékenységek (egy 1722-es piaci jegyzékben, amit a nagyváradi helyi tanács adott ki, 15 féle mesterséget azonosítottak). 

A kultúra fejlődése sem maradt el ebben az időszakban. Az új körülmények olyan kiemelkedő személyiségek kitűnését tették lehetővé, mint Darabant Ignác vagy Vulkán Sámuel püspökök.

A felvilágosodás eszméi a Sebes-Körös-parti városban egy minél kiterjedtebb iskolarendszer megalapítására és minél nagyobb számú könyv nyomtatására irányuló törekvéseket hozták magukkal. 1776-ban megjelenik Nagyváradon a Királyi Akadémia. 

Az 1848-as év elején Európából induló forradalmi hullám nem kerülte el Nagyváradot sem. A város a nemzeti gárda intenzív szervezési helyszíne volt, fegyver- és lőszergyártó műhelyeket, illetve egyenruha-és lábbeligyártó műhelyeket hoztak létre itt, az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc leverését követően pedig Nagyvárad az elnyomó intézkedések elszenvedőjévé vált. Ezen intézkedések nyomán számos forradalmárt száműztek a városból, ekkor indult el a város germanizációja is, amit a nagyszámú német mester jelenléte jelentősen megkönnyített.

A XIX. század közepén történt meg a vár környéki 4 kisváros közigazgatási egyesítése is (Várad-Olaszi, Várad-Újváros, Várad-Váralja és Várad-Velence, 16 849 fő teljes lakossággal). Bár hivatalos okirat ezt nem támasztja alá, a Habsburg hatóságok Bölönyi Menyhértet nevezték ki az egyesült város polgármesterének. 

A század második felében Nagyvárad folyamatos ipari fejlődésnek indult. Demográfiai szempontból a város lakosságának száma a XIX. század folyamán az 1814-es évi 4700-ról 1890-ig 40 750 főre emelkedett. A növekedés a következő században is folytatódott, 1910-ben 64 169, majd 1914-ben 69 949 lelket számlált a város lakossága.

Városrendezési szempontból több megvalósítás is történt ebben az időszakban. Új parkok jelentek meg, köztük a Körös-part rendezése következtében létrejött Libertăţii park (Ezredévi emléktér) (1890–1892), vagy a Körös-part és a dombok között, a mai Continental Hotel körül kialakított liget. Ebben az időszakban épülnek azok új épületek is, amelyek  mai napig meghatározzák a város arculatát: a Fekete Sas Palota, a Nagyállomás épülete, a Premontrei Gimnázium és a Jogi Akadémia (mai Mihai Eminescu Gimnázium), a Felső Állami Reáliskola (Emanuil Gojdu Gimnázium), a Postapalota, a Pannónia Hotel (jelenlegi Transilvania), a Városi Múzeum, a két zsinagóga, a jelenlegi Megyeháza, az Ullman Palota stb.

Az első világháború kitörésének azonnali következményei voltak Nagyváradra nézve. A háború és a nehéz gazdasági helyzet következményeként létrejön a Nagyváradi Nyilatkozat, amely a román nemzetiség számára kér jogot arra, hogy minden külső befolyás nélkül, egyedül dönthessen a szabad nemzetek közötti helyzetéről, továbbá a más szabad nemzetekkel való kapcsolatok létesítéséről, amit később a Nagy Egyesülés véglegesített 1918. december 1-jén.

Jelenkor

Nagyváradot egy 1925. szeptember 25-ei keltezésű, 2465. számú királyi rendelet alapján nyilvánították megyei jogú várossá, majd 1930-ban a Heraldikai Tanácsadó Bizottság létrehozta a város címerét a következőképpen: kék pajzs, baloldalon egy szárnyas, arany glóriás arkangyal, kezében ezüst latin kereszttel, jobboldalon pedig egy arany koronás, két lábon álló, kétágú farkú és piros nyelvű oroszlánnal. A pajzsot héttornyos korona zárja.

A lakosság tovább nőtt, nemzetiségi összetételét tekintve, az 1930-as népszámlálás alapján a román lakosság aránya elérte a 27,7 százalékot, a magyar az 51 százalékot, a zsidó pedig a 17,7 százalékot. Más, kisebb számban jelen lévő nemzetiségek a németek, a romák, a ruszinok, az ukránok stb. voltak.

A második világháború kitörése komoly károkat okozott Nagyváradnak, ami a város lakosságát is súlyosan érintette, főleg miután a Bécsi Döntést követően Magyarország megkapta Erdély észak-nyugati részét, ami egy 42.243 négyzetméteres területet foglalt magába több várossal, köztük Nagyváraddal együtt. 

A város felszabadításának előkészítése 1944-ben történt a várostól délre, Váradpósa, Váradles, Nagyürögd, Oláhszentmiklós, Felsőbarakony és Rojt településeken zajló keserves küzdelmekkel. A Nagyvárad elleni döntő támadás október 12-én következett be. 

1944. november 11-én észak-nyugat Erdély teljes egésze szovjet katonai fennhatóság alá került, majd 1945. március 9-én, a Groza-kormány hatalomra lépését követően, újraalapították a román közigazgatást, és ezzel sajnos kezdetét vette a sztálinista-kommunista korszak.

Az ezt követő időszakot az erőltetett iparosodás jellemezte, ami jelentős hatással volt a közéletre. A rendszerben keletkező hiányok és szabadságkorlátozások vezettek végül az 1989-es decemberi tüntetésekhez, amelyek végül a rendszer ledöntését vonták maguk után.

Talán túl viharos a történelem egy ilyen békés tájhoz. A jelenkori Nagyvárad fejlődésben lévő város, amely mind a városvezetés, mind az életminőség terén példát mutat a romániai városok között. 

Az újra, modernre mindig nyitott Nagyváradnak az egész világon vannak testvérvárosai, amelyekkel különböző területeken tart fenn fontos kapcsolatot: Debrecen (Magyarország), Linkoping (Svédország), Coslada (Spanyolország), Givatayim (Izrael), Mantova (Olaszország), Ceyrat (Franciaország). 2003-ban aláírta a Békeegyezményt az ukrán Ivano-Frankviskkel, illetve 2006-ban az Együttműködési Egyezményt a francia Montbéliarddal.

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed a hely történelmével kapcsolatosan, foglalj le egy nagyváradi kirándulást a honlapunkon!